Az új ökocivilizáció egyik kulcsa: becsüljük őseinket!
március 28. szombat 17:00 - Nagyterem
A világméretű piaci-fogyasztói civilizáció válságban van, aminek számos jelét tapasztaljuk manapság. Ugyanakkor ahogy minden más válságra, a mostanira is igaz, hogy nemcsak veszélyt jelent, hanem egyúttal lehetőséget is. Lehetőséget arra, hogy egy új, ökologikusabb, igazságosabb civilizációt építsünk, ahol emberhez méltóan létezhetünk. Ugyanakkor olyan jövőt érdemes csak elképzelnünk, amely nem idegen az ember természetétől. Emiatt érdemes visszatekintünk – amennyire tudásunk engedi – az ember evolúciós múltjába, hogy képet alkothassunk arról, miként éltek elődeink a Homo sapiens két-háromszázezer éves története során. Visszatérnünk a múltba nemcsak hogy nem lehetséges, de nem is volna kívánatos. Ugyanakkor mai civilizációnk olyan környezetet hozott létre számunkra, amely megbetegíti testünket-lelkünket és bolygónkat is – emiatt pedig könnyen érvelhetünk amellett, hogy igenis érdemes megnéznünk, hogyan éltünk az emberi történelem nagy részében, és tanulnunk réges-régen létezett őseinktől.
A Grafika Sall Fanni munkája

Előadó
Takács-Sánta András
Humánökológus, az ELTE docense.
Bő 25 éve foglalkozik hivatásszerűen az ökológiai válsággal és a kiútlehetőségekkel.
Ötletgazdája és szakmai koordinátora a Világeleje Közösségnek (korábbi nevén: Kisközösségi Program), amely igyekszik hálózatba kapcsolni azokat az egyéneket, csoportokat és szervezeteket, akik a cselekvő remény útját járják napjaink civilizációs válsága közepette.
Szerzője a Bioszféra-átalakításunk nagy ugrásai, az Építőkockák egy új világhoz, A közlegelők komédiája, valamint a Világeleje című könyveknek.

